2016. augusztus 18., csütörtök

A hazudósok


Kész.Végem van. :)

Miért kellett így befejezni?Miééért?

Elolvastam E. Lockhart A hazudósok című, méltán népszerű regényét.
Szóval most, hogy lehiggadtam, mesélek legújabb olvasmányomról. Ezt a könyvet tavaly blogos játékon nyertem, egy hozzá tartozó könyvjelzővel együtt. Csodaszép, megbabonázó kék borítóval, imádtam nézegetni a polcomon és végre elolvastam. Odavagyok az óceán- és tengerpartos képekért.Ideje volt végre elolvasnom, úgyis sok jót hallottam róla. Szerencsére egyáltalán nem is kellett csalódnom.



"A bőre forró és csupa homok. Egymáséba fűzzük az ujjainkat és lehunyjuk a szemünket az éles napfényben.
Csak fekszünk ott. Fogjuk egymás kezét. A hüvelykujja a tenyeremet simogatja, pont mint két nyárral ezelőtt a csillagok alatt.
És elolvadok."


A történetről röviden

A könyv középpontjában egy különleges, kicsi sziget áll, melyet egyetlenegy család birtokol. A népes család minden nyarat itt tölt, imádják a saját birodalmukat, nem zavarja őket senki, csak az övék a part. A szigeten több ház is megtalálható, melyeket nyaranta elfoglalnak a gyerekek. Strandolnak, napoznak, egymással töltik az idejüket és kiélvezik a nyár minden pillanatát. Én is el tudnám viselni, minden nyáron. A felnőttek sokszor csatároznak egymással, sajnos a sok pénz csak gondot szül, ismét bebizonyosodott számomra. A gyerekek viszont nagyon jól kijönnek, ki-ki a maga korosztályának megfelelő unokatesókkal, barátokkal. Természetesen, ha már a fiatalságról szól a történet (gimisekről), akkor szerelem is kell a történetbe. Nagyon jó lett ez a szál is.

"És ez valami olyasmi, amit imádok Gatben: annyira lelkes, annyira megingathatatlanul érdekli a világ, hogy nehezére esik elképzelni a puszta lehetőséget is, hogy másokat esetleg untathat, amit mond."

Annyira magával ragadó, egyedi stílusa van a könyvnek, képtelen voltam letenni. A borító megbabonázott, imádom, és a történet is nagyon tetszett. Nem úsztam meg pár elmorzsolt könnycsepp nélkül a végét. ❤


Imádtam a tengerpartot, a szigetet, az óceánt és persze azt az összetartást, ami a Hazudósok között van. A szereplők, főleg a négy főhős a szívemhez nőttek első perctől fogva, a kapzsi felnőtteket kevésbé kedveltem.
A könyv hangulata abszolút átadta a „nyár érzést”, amikor az egész napot az óceán partján töltheti az ember, fürdés, napozás, mehet a bolondozás és a nagy világmegváltó beszélgetések :), szinte éreztem az orromban a sós víz, a naptej és a karamella illatát. ❤


Ami különösen tetszett és nagyon eredeti ötletnek tartom, az a térkép a szigetről, mely a könyv legelején látható. Segítségével igazán magad elé tudod képzelni a történetet , a helyszíneket és az eseményeket. Persze első ránézésre fura neveket látsz csak, és az első fejezetben rögtön szembejön veled egy csomó név, meg hogy kinek ki a rokona, de hamar meg lehet szokni a sok szereplőt, könnyen összeáll a kép olvasás közben. Íme a térkép ízelítőnek, ha kedvet kapnátok a könyv olvasásához:




Istenem, de szeretnék ott nyaralni én is!
A könyv egyik legfontosabb üzenete:

"– Mindig tedd meg azt, amit félsz megtenni – kiáltok."

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése