2017. február 7., kedd

Valahol


Megérkezett február, az év egyik legkedvesebb hónapja számomra. Hogy miért? Már érződik, hogy hamarosan vége a hosszú télnek, lassan melegszik az idő, egyre többet süt a Nap, ráadásul ez egy rövid hónap, és még a szülinapom is ekkor van. Ezért kicsit elfogult vagyok vele, a hosszú január után felüdülés mindig a február.
Idén a legutóbbi Bexi-könyvvel, Leiner Laura Valahol regényével kezdtem el a hónapot, egy ideje terveztem az olvasását, hogy vajon milyen lesz a sorozat ötödik része. Meglepetett, hogy mennyire rákattantam a Bexire, pedig emlékszem, hogy az első részt (Késtél) kissé félve kezdtem el két éve, nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog.

A könyvsorozatról röviden

A könyvsorozat története egy fiatal lány, Beka köré épül, aki egy Youtube-videó által híres lesz, énekesnőt farag belőle Körte, a menedzsere (igen,tényleg így hívják) és sorra nyeri a díjakat Késtél című dalával, később egy egész albumot készítenek vele. Megismerhetjük a magyar zeneipart az énekes lány szemszögéből, a mindennapjait, kapcsolatainak alakulását a siker után. Természetesen feltűnik a színen (nemcsak) egy fiú is, Nagy Márk, akinek egójánál már csak a tehetsége nagyobb, őt is imádják a rajongók. Rajtuk kívül ott van még egy zenekar három lökött sráccal, hozzájuk csapódik egy énekesnő, ott vannak a szülők persze, és egy tündéri kishúg. Izgalmas, fordulatos történet mindegyik kötet. Idén jön az utolsó, hatodik kötet


Figyelem!Az értékelésem konkrét spoilert nem tartalmaz, de utalások akadnak benne. Szóval csak óvatosan! :)

Annyi minden kavargott a fejemben olvasás közben, megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Az biztos, hogy ez a kötet volt számomra a sorozatból az eddigi legviccesebb és legpörgősebb. Számtalanszor felnevettem, újraolvastam bekezdéseket. Hihetetlen párbeszédekkel, megmosolyogtató helyzetekkel van teli a történet. A könyv alapsztoriját egy olyan titok adja, ami az eddigi legzseniálisabb ötlet az írónőtől az egész könyvsorozatban!

„Van,amikor az ember érzi,hogy valami rossz fog történni.Vagy azért, mert előre tudja, vagy azért, mert egyszerűen csak fél tőle. De érzi a rosszat közeledni, és sem megakadályozni nem tudja, sem pedig tenni ellene. Csak várja összeszorított fogakkal.”

Eseménydús kötet a Valahol, nálam ez eddig a nagy kedvenc (eddig a Hullócsillag volt). Mindegyikben kötetben rengeteg esemény van egyébként, nagyon olvastatja magát az összes kötet, de itt volt egyfajta ravaszság is: a két főhős, Bexike (tudom,hogy nem szereti, ha így hívják, de nekem akkor is így tetszik a neve :D) és Márk által. Zseniális és egyben veszélyes dolgot eszelt ki a lány, amibe Márkot természetesen nem volt nehéz belerángatni, nem tudott nemet mondani neki. Ebben reménykedtem én is. :D :D 


„– Szeretem Nagy Márkot – tette hozzá.
– Tudom – mosolyogtam rá.
Végül is,ki nem?”

Tudtam, hogy Geri ismét be fog kavarni valamit, annyira irritál az ő karaktere, persze azért kellett,hogy történjen vele is valami, hogy továbblendüljön a cselekmény. Nagyon stílusos volt, ahogyan Márk kezelte ezt a dolgot, végre valaki a tettek mezejére lépett!

„Sajnálom,lány vagyok,és a lányok ragaszkodnak az emlékekhez, emiatt gyakran lenyúlnak ezt-azt.Előfordul.”

Tetszett az a fejlemény, ami Beki karrierjével történt. Drukkoltam neki, hogy jól döntsön, szerintem érett már ez neki és várom, hogy hogyan tovább a hatodik kötetben.
Nehéz spoilermentesen írni a könyvről, de az biztos, hogy az eddigi legjobb karakterváltozások történtek. A Valahol az első olyan része a sorozatnak, amiben éreztem, hogy a szereplők már sokkal komolyabban veszik a dolgaikat, kivéve persze Aszádékat, akik soha nem nőnek fel. :D De a többiek, főként itt Bekára, Márkra, Körtére gondolok, változtak, valamint a kapcsolatok, barátságok stabilabbak lettek és ennek nagyon örültem. Kicsit felnőttesebb lett a történet tőle.

„Itt az ideje, hogy azt csináld, amit te akarsz.”

Igazi nyári regény a Valahol
A helyszín majdnem végig a Balaton-part, ami kimondottan jó ötlet volt az írónő részéről. Rekkenő hőség, vízpart, bulik, lazulás, abszolút Bexi-stílus. Egy kicsit azért hiányoltam Budapestet, de az eddigi könyvek után jó volt „kimozdulni” és máshol lenni.

A könyv erőssége és észrevételek

Leiner Laura írónő leginkább a humorral tudja megfogni az olvasót,ez most már egyértelművé vált számomra. Amikor magadra ismersz, és hangosan felnevetsz, máskor izgulsz a főhősökért, akikre úgy tekintesz, mint jóbarátokra, régi ismerősökre, és képtelenség őket nem szeretni (persze egy-két kivétel mindig akad azért, ne kerüljön a szemem elé egy Gerinátor se!). Az előző kötetben meglehetősen zavart a túl sok közösségi média jelenléte (Instagram, Facebook, Snapshat, Twitter, mindenhol állandó posztolás, mai divatos kifejezések tömkelege), de itt szerencsére ez mérsékeltebb volt még úgy is, hogy fontos szerepet kapott megint. Ami mellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül, az pedig az ismétlés. A korábbi kötetek, egyes dolgok állandó felemlegetése, kifejezések használata, például hogy Körte kikukázta a neten Bekát, vagy amikor valaki kacsint, és egyből hozzá kell tenni, hogy „akarom mondani márkcsintás” és hasonlók. Ezek nem hibák, de egy idő után, mikor már huszadjára olvasom ugyanazt (az előző kötetekben szintén), kezd a poén átváltani elcsépelt kifejezéssé. Összességében ez nem vont le a történet értékéből, ettől még kedvenc marad. 

Kíváncsian várom a befejező regényt, vajon hogyan alakul a könyvsorozat legfontosabb szereplőinek sorsa, bár reményeim vannak őket illetően. Tavasz, gyere!

Beka, Márk és a zene

Képek forrása: saját montázs, Google, favim.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése